Sportpszichológia
Az elkallódás ellen, avagy mit nyújthat egy sportpszichológus?
A tehetség alap. Nem túlzás azt állítani, hogy egy világbajnoki vagy olimpiai döntőben minden versenyző fizikailag hasonlóan kiemelkedő szinten áll. A fő különbség a mentális felkészültségükben keresendő.
„Nem ismeri őket? Ők voltak az új Pelék, Messik, Ronaldók”
A „következő Messi” keresésre nagyjából százezer angol találatot dob ki a Google, az „új Cristiano Ronaldóra” huszonötezret.
A ghánai Freddy Adu 14 évesen a legjobban fizetett MLSZ játékos, később a valaha volt legfiatalabb amerikai válogatott kerettag lett. Úgy emlegették, hogy „ő lesz a futball Kobe Bryantje”. Az óriási nyomás, a hirtelen jött népszerűség és a pénz végül ideje korán előtt kettétörte a karrierjét. Egyre többször koptatta a cserepadot, míg végül teljesen kiszorult a csapatból, nem sokkal később pedig a pályafutása is véget ért.
Van akinek zsigerből megy. Pelé minden fontos mérkőzése előtt időt szánt rá, hogy félrevonulva, lehunyt szemmel felidézze addigi karrierje fénypontjait, előhívja gyermeki emlékeit a foci öröméről.
Van aki tanulta. Neves úszónőnk, az ironlady pszichológiából diplomázott. Könyveiben szoros kapcsolatáról mesél manóiról, akik fáradhatatlan munkájukkal támogatják őt a két versenye közötti regenerációjában.
Van, akit tanítottak. Michael Phelps, az Olimpiai játékok legtöbb aranyérmet (23) gyűjtő sportolója. Sosem titkolta, hogy az adottságai és a fizikai felkészülése mellett az elért eredményeiben mekkora szerepet tulajdonított mentális felkészültségének.
A sportpszichológiai módszerek alapvetően négy nagy csoportra oszthatók.
¼. Különféle relaxációs technikák segítségével a sportoló megtanulja jobban uralni a testét. Képessé válik a légzésszámának és szívritmusának csökkentésére, az izomtónusának szabályozására. Tehát megtanulható az idegrendszeri aktivitás tudatos szabályozása.
2/4. A fejben gyakorlás (mentrál tréning) során lehetőség nyílik tanult mozgássorok gyakorlására, esetleges rossz berögzülések korrigálása, hibakorrekciókra. Mindemellett különféle szituációk modellezésére és begyakorlására is.
¾. A Figyelem és koncentráció fejlesztés célja, a figyelmi szakadékok megtalálásával az optimális teljesítményállapot elérése. Ezt követően a sportoló különféle technikák alkalmazásával képessé válik ezen állapot könnyebb elérésére, tudatos előhívására.
4/4. A kognitív technikák során a kellemetlen élmények, rossz emlékek, hátráltató gondolatok korrekciója történik. Emellett hangsúlyt kap az önbizalom és motiváció növelése, a szorongáskezelés, csapatépítés, és még sok egyéb teljesítményt befolyásoló tényező.
Tehát a sportkarrier kapcsán az alábbi problémákban segíthetek:
- Önbizalom
- Motiváció
- Figyelem/koncentráció optimalizálás – „élesítés”
- Félelmek, sérülések, rossz élmények korrekciója
- Aktuális nehézségek
Tehát mit nyújtok? Amire szüksége van!
A sportpszichológiai ellátásnak, avagy mentráltréningnek a keretei:
13 éves kortól, 50 perces ülések, 7-13 naponként. A konzultációs folyamat közép-hosszú távú (12< alkalom), mely a közös munka, illetve a nehézség jellegéből fakadóan akár hosszú ideig is fennállhat, az idő előrehaladtával egyre ritkuló ülésekkel.

Nevelési tanácsadás
Ami biztos, hogy legyen szó beilleszkedési, tanulási vagy magatartási nehézségről a gyerekkel folytatott munka mindig szorosan a szülőkkel közösen történik.
A folyamat egy (esetleg több) szülőkonzultációval veszi kezdetét. Itt feltérképezésre kerül a bejelentkezés mögött álló ok-okozati mintázat. Ez általában egy részletesebb anamnézist takar, illetve különféle a gyerek életére befolyással bíró család- és egyéb közösségdinamikai feltárás.
A gyermek életkorától függően eltérő keretekben illetve módszerekkel dolgozom. 6 éves kor alatt a gyerekekkel való találkozások legfeljebb a közös játékokból állnak. Ebben a korosztályban elsősorban a klasszikus szülőkonzultációs nevelési tanácsadás zajlik. A folyamat rövid, heti rendszerességgel 1-6 db (50 perces) alkalmat jelent, melyek során a legtöbb esetben akár már az első alkalom után olyan nézőpontbeli átkeretezés történhet, ami segíthet átlendülni az aktuális nehézségeken.
Ahogy haladunk az időben, az üléseknek egyre gyakoribb résztvevői lesznek a gyerekek. 6-12 éves kor között a kezdeti szülőkonzultációt egyéni konzultációs helyzetek követik, ahol a gyerekekkel különféle számukra újszerű és izgalmas technikákon keresztül igyekszem betekintést nyerni a lelkivilágukba. Egy 50 perces ülés során egyenlő arányban van beszélgetés, különféle rajz vagy képi szimbólumtesztek, illetve játékok alkalmazása. A folyamat jellemzően rövid-közép távú, ami heti rendszerességgel 6-12 alkalmat jelöl.
12-18 éves kor között előtérbe kerülnek olyan speciális, kifejezetten a kamaszokra jellemző viselkedéses mintázatok, melyek alaposan képesek felforgatni a családi hétköznapokat. Ezek egyszerre lehetnek ijesztőek, és megdöbbentőek. Sokszor érezhetjük, hogy a gyermekünk teljesen kifordult önmagából, az addig kezelhetőnek vélt tulajdonságai egyre inkább túlnőnek rajtunk. Olyan mintha direkt csinálná. Vagy csak azért, hogy minket bosszantson. Az addig zónázó vonat, fék nélkül zakatol az ismeretlenbe. És természetesen mindenki osztja az észt. Ahány ember, annyi tanács. Ahány helyzet, annyi történet.
Ha már úgy érezheti tehetetlen, hogy mindent megpróbált, mégis kicsúszik a kezéből az irányítás, adjon nekem egy esélyt, hátha tudok segíteni.
A serdülőkkel végzett munka keretei lényegesen merevebbek a többi korosztályéhoz képest.
A serülőnek keret és határ kell, illetve érzelmi biztonság. Olyan referenciapontok, akár egy világítótorony, amelyhez viszonyulhat. Megmondja az irányt, de nem jelöli ki az utat. Mutatja magát, jelöli a távolságot, mégsem tolakszik. És mindig lehet rá számítani, hiszen rendületlenül ott van, támogatva az ismeretlen vizeken reménytelenül kalandorait.
A folyamat itt is szülőkonzultációval veszi kezdetét. A serdülőkonzultáció fő eszköze a beszélgetés, néhány aktuálisan releváns pszichológiai teszt bevonásával. A serdülők önismereti igénye megnő, és szinte mindenre fogékonyak, minden érdekli őket. Az ülések hossza illetve sikeressége nagyban függ az együttműködés mértékétől illetve a hozott probléma természetétől. Így 6, 12, de akár 20 (50 perces) alkalom is lehet a folyamat, heti rendszerességgel tartva. Mindeközben a szülőnek állandó visszajelzésekkel szolgálok, ha nem is minden ülés, de a sarokpontokat követően mindenképp. Mindazonáltal meg kell említenem, hogy engem a titoktartás kötelez, a klienseimet pedig erre kérem.
Gondok, melyekre talán megoldással szolgálhatok
- Magatartási problémák
- Beilleszkedési nehézségek
- Teljesítményzavarok
- Motivációvesztés
- Önbizalmi problémák
- Félelmek, szorongás
- Pályaválasztás, továbbtanulás
- Kapcsolati, kapcsolódási nehézségek
- Függőség
- Önsértés
- Aktuális élethelyzetbeli nehézség (krízisek): válás, költözés, iskolaváltás, szakítás
- Gyász
- Önismeret

Krízisek, aktuális élethelyzeti nehézségek
A hétköznapok során számtalan problémával szembesülünk. Ezek többségét kisebb nagyobb erőfeszítéssel, de képesek vagyunk uralni. Olykor azonban előfordul, hogy a nehézség teljesen letaglóz minket. Vagy idővel annyi minden rakódik rá, hogy egyszerűen túlnő rajtunk. Ezt az átmeneti időszakot nevezzük krízisnek. Átmeneti, mert a súlyát az aktuális helyzeti feszültség generálja. Ez azonban nem azt jelenti, hogy néhány jó nagy levegővel kitérdepelhetjük amíg lecseng, majd haladhatunk is tovább. Krízis bármiből lehet. Egyéni specifikum, hogy kire mi, mikor, hogyan hat. Van, aki bármekkora szerelemről is legyen szó, bármennyire is váratlanul érje, simán kimozog egy szakítást, míg mások a legapróbb párkapcsolati konfliktustól is már nyitnák az ablakot. Ahány ember, annyi mintázat. Mindannyian ismerhetünk olyan szinte mindig erős és büszke embert, aki egyszer csak padlóra került, látszólag minden ok nélkül. Sok féle módon értelmezhetjük a krízis állapotát, úgy ahogy sok féle módon reagálhatunk is rá. A gond leginkább akkor van, ha azon sérülékeny mivoltunkban olyan megoldással állunk elő, amely ugyan átmeneti megoldással szolgálhat, mégis jellegéből fakadóan vagy nem fenntartható, vagy komolyan degradál minket.
Leggyakoribb krízisek, a teljesség igénye nélkül
- Származási családról való leválási krízis
- Párkapcsolati krízisek
- Párválasztási krízis
- Elköteleződési krízis
- családalapítás krízise
- szülőszerep krízisei
- szülő-gyermek kapcsolati krízisek
- életközép krízise
- kapuzárás krízise
- nemi-szerepekből fakadó krízisek
- válási krízis
- Munkával kapcsolatos krízisek, mint:
- pályaválasztási krízis,
- kapunyitási krízis,
- karrierépítés krízise
- munkanélküliség krízise,
- munkahely váltás krízise
- egzisztenciális krízis
- teljesítménykrízis
- Munkahelyi stressz
- „Munkamánia”
- Munkahelyi zaklatás
- Kiégés
- Betegségből, haldoklásból, veszteségből fakadó krízisek


A krízisintervenció idejét tekintve rövid fókuszált eljárás. A klasszikus krízisellátás heti rendszerességgel tartott, 1-6 (ülésenkénti 50 perces) egyéni találkozót jelent. Mindazonáltal az állapot, jellegéből fakadóan szinte mindig összetett problémát takar, az aktuális kiváltó nehézség csupán az utolsó csepp volt a pohárban. Ettől függetlenül az ülések során törekszem a pszichés terheltség oldására, a funkcionáló működésmód visszaállítására, mely már rövidesen érezhető javulással járhat a hétköznapokban. Amennyiben régóta elhúzódó, az élet több területére kiterjedt negatív hatást gyakorló nehézségről van szó, úgy az ülésszám növekedhet. Az ülések pontos kereteit mindig az első alkalommal beszéljük át. Ezen az alkalommal a nehézség megismerését követően mindenképp tájékoztatást adok a további lehetőségekről, az állapotáról, az idői, anyagi illetve egyéb kötelezettségekről.
Stressz és szorongás
A stressz vagy más néven feszültség tulajdonképpen olyan aktivációs energia, ami a szervezetet működésre készteti. Mindenkinek van egy optimális „ingerküszöbe”, ami a megfelelő munkavégzéseinkhez szükséges. Az ingerek természete azonban változó. Személyiségünkből illetve élethelyzetünkből fakadó érzékenységünk adja, hogy melyik hogyan hat ránk. Egy tízes skálán mindenki képes lenne osztályozni az őt ért eseményeket annak függvényében, mennyire érzi feszültségkeltőnek azokat.
A stressz az élet szerves része. Állandó mozgolódást biztosítva, a fejlődés/továbblépés mozgatórugója. Mindazonáltal nagy egyéni különbségek vannak abban, hogy ki hogyan reagál rájuk. A legalapvetőbb, ösztönös válaszunk lehet megközelítő-, elkerülő-, illetve amolyan, „lábon kihordós” természetű. Általában persze mindhárom egyszerre van jelen, noha eltérő mértékben. Arra, hogy épp milyen stratégia mellett döntünk, befolyással bírnak hiedelmeink, tapasztalataink, erősségeink, gyengeségeink, aktuális hangulatunk és érdekeink.
A stressz mellett gyakran emlegetik a szorongást is, mint frusztráló érzést. A szorongás egy amolyan kellemetlen bizonytalanságérzet, amely voltaképpen a helyzet összetettségéből fakad. Még a legegyszerűbbnek tűnő döntések is számtalan ismeretlen változóból tevődnek össze. Az, hogy ebből mennyivel foglalkozunk az egyéni specifikum. Van, aki egyedül meghozza az egész család ötéves tervét egy pohár víz kiöntése közben, míg más még a munkaruhájának kiválasztásához is legszívesebben kerekasztalt szervezne. A beállítódást az élet és a tapasztalatok szülik. Megannyi elhamarkodott, vagy egyenesen kellemetlen döntést hozunk csak azért, mert azt az utat már ismerjük amiatt, hogy elkerüljük az ismeretlen helyzet okozta szorongást. És igen, sajnos lényegesen nagyobb szorongást él át az, aki egy ismeretlen, de jó úton halad, mint az, aki egy számára már jól ismert, de szenvedéssel tarkítotton. Emellett a szorongásnak van egy olyan neurológiai sajátossága, hogy leterheli a figyelmi- és információ feldolgozó rendszert. Így a beérkező ingerekre rutinszerű, megfontolatlan válaszok születnek, amik helyzetükből fakadóan gondosan körbe is lesznek bástyázva. Hiszen a változás csak még inkább terhelné az amúgy is pattanásig feszült állapotot, így a legkisebb akadékoskodást is intenzív frusztráció követhet.
Az egyensúlyi állapotra való törekvés az egyik legáltalánosabb emberi jelenség. Legyen szó egyénről, párokról, csoportokról, szervezetekről, mindenhol van egy kialakult rend, amihez a résztvevők alkalmazkodhatnak, amit fenntartanak, akár a saját káruk árán.


A stresszre adott reakciók alapvetően öt csoportra bonthatók.
Érzelmi tünetekre: Ingerlékenység, kedélyingadozás, bátortalanság, frusztráltság
Lelki tünetek: Pesszimizmus, cinizmus, hitvesztettség
Kapcsolatbeli tünetek: Bizalmatlanság, fokozott vitatkozási és ellenkezési igény, emberek kerülése, intolerancia
Fizikai tünetek: Hasmenés, verejtékezés, gyomor vagy fejfájás, fáradékonyság, súlyváltozás, rendetlen légzés, szívdobogás, különféle betegségesekre való fogékonyság
Szellemi tünetek: Unalomérzet, letargia, feledékenység, csapongás, zavarodottság
A hatékonyság fokozása érdekében érdemes több irányból közelíteni a stressz illetve szorongás csökkentéséhez. Az életmódváltás, a különféle relaxációs technikák elsajátítása, vagy épp figyelemelterelő technikák rendkívül fontosak, de ahogy a fájdalomcsillapítók, ők sem az okot szüntetik meg, pusztán a tünetre hatnak pozitívan. Emiatt fontos, hogy hangsúlyt kapjon a kialakító tényezők feltárása is.
Egy ilyen folyamat idejét tekintve jellemzően közép-hosszú távú, ami 10-20 alkalmat jelent. Az ülések időtartama 50 perc, heti rendszerességgel. Mindazonáltal a relaxációs technikák készségszintű elsajátítása érdekében gyakorlásuk elengedhetetlen, ezrét ilyen jellegű otthoni feladatokra a folyamat során számítani érdemes.
Korosztályos megkötés nincs, azonban 12 év alatt a technikák korlátozottan alkalmazhatók.
Fontos tisztázni, hogy egyes tünetek mögött az orvosi kivizsgálás és szükség esetén az azt követő orvosi jelenlét nélkülözhetetlen.
Gyógyító és pszichiátriai tevékenységeket nem végzek. Pusztán kiegészítést, a hatékonyság visszanyerése, a lelki terhek oldása érdekében.
Milyen nehézségeknél bizonyulhat sikeresnek
- Terhelt hétköznapi életvitel – általános stressz állapot csökkentése
- Negatív érzések, gondolatok megszüntetése – féltékenység, harag, agresszió
- Félelmek, fóbiák kezelése
- Traumatikus élmény oldása
- Pszichoszomatikus betegségek, általános egészségi állapot javítása
- Tanulási nehézség
- Munkahelyi stressz
- Teljesítményszorongás, lámpaláz
- Döntési nehézség


Kapcsolati nehézségek, család és párkapcsolati témák
„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” – Lev Tolsztoj.
Szokták mondani, hogy nincsenek véletlenek. Van, aki sorsnak. Van, aki karmának. Ki így, ki úgy definiálja az élete körüli történéseket. Én úgy gondolom, hogy mindegy minek nevezzük, mindenki az élete fölötti kontrollt keresi. Az, hogy erre a befolyásra hol talál, vagy nem talál rá teljesen egyedi színezetű. A pszichológia ezt a kontrollt a kapcsolatok mögött húzódó mintázatokban keresi. A megértésre fókuszál, hogy a személyre saját tapasztalatai, a gyerekkori neveltetése, a szülei, a barátai, a különféle szerzett mintái milyen hatást gyakoroltak jelenlegi életének alakulására. Mi vezette őt oda, ahol most van, és vajon hol húzódik a nehézségei karmestere. Legyen szó akár egyéni, akár páros, akár az egész család együttes üléséről, a fókusz a hatékonyabb működés elérésére helyeződik.
Gyakorlati szempontból a kialakult élethelyzet megismerését követően a „piros gombok” mentén indulunk el a nehézségek eredetéig. Cél az elfogadáson és megértésen keresztül a kapcsolati helyzetek mögött húzódó viselkedési mintázatok megismerése, majd a bemerevedettségét oldva, a fókuszban a jelennel és a jövővel, új utak, lehetőségek és célok kijelölése.
Egyaránt szól ez az önmagunk pontosabb megismeréséről. Hatékonyabb kommunikációs stílus elsajátításáról. Új erőforrások megtapasztalásáról illetve a nézőpontunk kiszélesítéséről.
Alapvetően valamennyi kapcsolat magában hordozza a siker és a kudarc valószínűségét. Az, hogy a mérleg nyelve mikor melyik irányba dől, rajtunk múlik. Úgy, ahogy a változtatás joga is. Ugyanakkor sajnos a befektetett munka ördögi körré is válhat.
A folyamat egyéni és páros/csoportos helyzetben is működik. A mikor melyik „inkább” megválaszolása nagyban függ a nehézség természetétől, melyre akár egy telefonos egyeztetés után is választ kaphat.
A legtöbb esetben már a párválasztás sem véletlenszerű. Olyan szemüveg mentén történik, mely által a másik megítéltetik egy egyedi ránk jellemző szimpátia skálán. Még a tudatosnak vélt döntések mögött is bőven vannak tudattalan folyamatok, melyek a világ megismerése során gyerekként ragadtak ránk. Tudattalan, mert a megtapasztalása során még talán beszélni sem tudtunk. Nem tudtunk mérlegelni, vagy egyszerűen csak azok voltak az első tapasztalataink, így kérdés nélkül elfogadtuk és beépítettük azok érvényét és jelentőségét.
Idővel feltűnnek az embernek ezek a számára ismert körök, megjegyzések, megnyilvánulások melyekkel talán egyáltalán nem ért egyet. Eljuthat odáig, hogy „Én nem leszek olyan, mint a szüleim.” Mindazonáltal az efféle kijelentés mögött olyan érzékenység húzódik, mely túlzott reakciókkal párosul, a racionalitást teljesen a háttérbe szorítva. Hasonlóképp amikor valaki egy ideális képet kergetve mérlegel, és az attól eltérőkkel szemben tanúsít abszolút és azonnali ellenállást, esélyt sem adva annak feloldására. Hiszen túl jól ismeri már az efféle köröket. Nem nehéz megtölteni olyan poharat, mely már az érkezéskor is teli volt. Úgy ahogy olyanból is nehéz inni, amelyről csak negatív tapasztalataink vannak. Ráadásul inni is csak egyféleképpen tudunk/szeretnénk. Inkább keresünk olyat, mint amilyen mondjuk a nagyinál volt, ahol minden olyan nyugodt szép és rendezett. És a tábla, a maga speciális beállításaival és szabályrendszerével már készen is áll a játszmákra. Ahol noha a másik fél is ugyan azt a játékot játssza, csupán teljesen más szabályok mentén, ráadásul fura szemüvegben.


Néhány kapcsolati nehézség, melyben segítségre lelhet:
– állandó kudarcélmény és elutasítás, visszatérő negatív tapasztalatok
– kilátástalanság és tehetetlenségérzet
– bizalmatlanság
– megcsömörlés és stagnálás
– meddő viták, ismétlődő játszmák, egyre szaporodó konfliktushelyzetek
– átmeneti időszakok nehézségei, úgynevezett „szintlépés”, mint házasságkötés, családalapítás, gyermekvállalás
– kiállhatatlan rokoni/baráti kapcsolatok
– eltolódott funkciók, kibillent egyensúly
– csökkenő szenvedély
– magány érzése
– eltávolodás
– válás/szakítás
– gyermek elidegenítés
– mozaikcsaládok sajátos helyzete
Kapcsolati nehézség esetén az egyéni ülések időtartama 50 perc/ alkalom, míg a páros és az egész családot érintő ülések 90 percesek. Egyéni helyzetben heti rendszerességgel, magasabb létszámmal kéthetente ismétlődő találkozásokkal. A folyamat helyzettől függően rövid-közép távú, így megközelítőleg 6-12 alkalomból áll.