Üdvözletem! 6 év némaság után üzenetet kaptam az exemtől. Pár hónapja önként pszichológushoz ment, mert rájött, bizonyos kapcsolati mintái (kudarcai) ismétlődnek. Diagnózis: Asperger. Nem tudom, milyen szintű vagy fokú pontosan. „Önmagán dolgozik”, szakemberhez nem jár. Most bocsánatot kért. Nagyon okos, de csúnya múltja van: hideg anya, tinédzserként vesztette el az apját, utána 10 év könnyű drogok, cigaretta, ital, abbahagyott főiskolák, majd külföldre költözés. Kb. egy évig könyörtelenül ignorálta a családja hivásait. (Később velem is ilyen volt). Már tiszta volt, mikor én megismertem. Kedves, vicces, ölelős, gondoskodó volt – kb. 2 évig. Utána passziv-agresszivitás, munka után csak videójátékok, pornó – úgy gondoltam, a drogos múltja köszönt vissza, csak más irányt vett. Most viszont irt. Tudom, hogy elment orvoshoz, de nem vagyok benne biztos, hogy helyes-e a diagnózisa? Én 6 éve arra tippeltem, a 10 év drogozás maradandó nyomokat hagyott az agyában. Ön szerint legyek óvatos vele?

Kedves Kati!

Így látatlanban és amúgy sem etikus megkérdőjelezni egy másik szakember diagnózisát. Mindazonáltal jó, hogy leírta, hogy biztosan felkeresett egy szakembert, mert enélkül élből rávágtam volna azt, hogy ez inkább öndiagnózisnak tűnik nekem.

Ettől függetlenül még lehet, hogy az is. De tételezzük fel, hogy valóban Asperger áll a háttérben. Ez, ahogy Ön is írta egy spektrum zavar, tehát mértéke látványos kilengéseket mutathat. Viszont az, hogy valaki ilyen, még nem jelenti azt, hogy emellett nincs egyéb zavara is. Illetve egy jól funkcionáló Asperger nagyon hasonló viselkedést produkálhat, mint egyes személyiségzavarokkal élők.

Ugyanakkor egy „egészséges” személy is rendelkezhet autisztikus vonásokkal. Ezért talán nem is érdemes diagnózisokban gondolkozni, már ha nem csak az a cél, hogy jobban megértsünk valamit, vagy valakit. A függőséggel kapcsolatban. Egy ilyen hosszú ideig tartó és egészen változatos tárgyú dependencia már sokkal kellemetlenebb tud lenni. Kifordíthatja az embert az egész egzisztenciájából.

Ami még egy stabil, adaptív személyiséget is megváltoztat. Tulajdonképpen a fő kérdése az lenne, hogy bízhat-e egy ilyen személyben, vagy az, hogy bízhat e egy Aspergerben? Noha erre nehéz 100%-ig bizonyos választ adni, de személy szerint úgy gondolom, hogy egy ilyen halmozott patológiák sújtotta személyben nehéz és talán a legtöbb ember számára nem is célravezető.

Persze, ha erősen elhatározza magát az illető és terápiába megy, életmódot vált, kvázi teljes absztinenciába kezd mindent beleértve akkor már más a helyzet. De ebből jellemzően nem szoktak egyedül (hova tovább még kiterjedt szociális hálóval sem) felállni, noha sűrűn megpróbálják.

Ez, hogy ennyi idő „némaság” után előkerült is egyfajta tapadás, igyekszik pótolni egy újabb függő viszonnyal valamit az életéből. Ez végülis sokkal egészségesebb, mint a korábbiak, azonban nem zárja ki azok újbóli feltűnését. Pusztán erősíti a fennálló mintázatot.